Formába öntött érzetek | Az Elméleti- és Alapképző Tanszék kurzusheti workshopjáról

A kerámiakészítés és a sütés-főzés kéz a kézben járnak, hiszen mindkettő az anyaggal való intuitív kapcsolatot igényli: lapot nyújtunk, keverünk-kavarunk, hígítunk, morzsolunk, gyúrunk, kotyvasztunk, hőkezelünk, miközben törölgetünk és takarítunk is. Ezt az analógiát megragadva az Elméleti- és Alapképző Tanszék kurzuheti workshopján a sütemények formavilága szolgált inspirációként. A résztvevő hallgatók az agyag médiumán keresztül idézték meg ezek vizuális és taktilis jellemzőit. Egyfajta kísérleti térként, a „sütikerámiák” létrehozásának célja, hogy a résztvevők fejlesszék megfigyelőképességüket és alkotói látásmódjukat.

Miért olyan hívogatóak a sütemények? Nem csak az ízük, hanem formájuk, textúrájuk és az elkészítésük rituáléja is megragadja képzeletünket. A piskóta légies szerkezete könnyedséget sugall; a krémesség lágy, áramló formákban jelenik meg. A cukormáz pedig sima, zárt réteget alkot, eltömíti a pórusokat. A sütemények anyagszerűsége alkalmas arra is, hogy az alkotáshoz és tervezéshez elengedhetetlen képesség, a megfigyelés gyakorlatának kiindulópontjává váljon. Ezen készség elmélyítése fogalmazódott meg célként a workshop során is: tudatosítani, érzékenyíteni, vizuálisan megfogalmazni, mi az, amit létre akarunk hozni. Hogyan viszonyulunk egy tárgyhoz, milyen érzeteket szeretnénk elérni az alkotás során és a rendelkezésre álló anyagok, eszközök által azt hogyan tudnánk megvalósítani. Egyszerűbben: miből és hogyan „főzzünk”? A workshop vezetője, Andrási Edina formatervező és kerámiaművész szerint mindehhez az agyag kiváló alapanyag, hiszen sokszínű formálhatósága révén képes összekapcsolni a sík, a forma és a térben való gondolkodást.

Az ételkészítés, pontosabban a sütés ismerős élményeire építve a hallgatók könnyebben elmélyülhettek az agyag megmunkálásában: az anyaggal való ismerkedés egy szabad, de mégis mankókkal ellátott feladat mentén öltött formát. Első lépésként a résztvevők egy számukra kedvelt süteményt választottak ki, aminek vizuális és taktilis részleteit megfigyelve igyekeztek azt agyagból és a rendelkezésre álló eszközök segítségével újraalkotni. A teljes folyamatot pedig egy „receptkönyvben” dokumentálták.

„Az alkotói folyamatok naplózása egyfajta segédeszköz a tudatosításban: rávezeti a hallgatókat, hogy nézzenek utána az általuk használt anyagoknak, töltsék le a technikai adatokat, keressenek színmintákat, és tanulmányozzák, hogyan viselkednek az anyagok különböző hőfokokon. Hiszen az anyagok kiégetett állapotából nehéz visszakövetkeztetni, mi volt a pontos nyersanyag. A részletes dokumentálás a megismételhetőséget is lehetővé teszi: egy ilyen tárgyanyag tesztként is szolgál, amit bármikor elővehetünk és segítségével már biztosabban tervezhetünk. Tudjuk, hogy különböző anyagok társításakor milyen reakciók következnek be; még egy transzparens máz is másképp viselkedik különféle anyagtesteken” – részletezi Edina.

Míg a workshop első felében a különféle formák és textúrák pontos visszatükrözése állt a középpontban, annak későbbi ütemében már a kreatív süteményekre, vagyis a szabad formaalkotásra esett a hangsúly. Ennek célja, hogy a workshop során szerzett tapasztalatokat a hallgatók át tudják ültetni egyik szakterületből a másikba.

---

_A kerámiasütiket készítették: Ábrahám Virág | Balla Tímea | Czibik Bence | Kürtösi Janka | Tóth Loretta | Pőcze Petra
_Süteménytálak: Kiss Veronika
_Borítókép: Kis varázs fánk, Czibik Bence
_Fotók: Dénes Nóra