DesignerblogKépzőművészként Rómából – No.3.

Képzőművészként Rómából – No.3.

Rumori – Passeggiate – Luci / NKA Képzőművészeti Alkotói Támogatásban részesült művészek kiállítása

A Római Magyar Akadémia 1928-ban kapott helyet a Falconieri Palotában a magyar állam frissen vásárolt itáliai ingatlanában. Ugyanekkor fiatal művészek számára ösztöndíjat is indítottak, azzal a célkitűzéssel, hogy a francia és a német hatások helyett az aktuális olasz művészeti törekvésekkel ismerkedhessenek az alkotók, és egy új, korszerű stílust hozzanak létre. A Római Iskolaként elhíresült mozgalom, melynek megálmodója Gerevich Tibor professzor, a nagy befolyású művészettörténész volt, főként az olaszországi ún. novecento művészetből táplálkozott.

A művészeket az állam kezdetben a vásárlásokon túl nem támogatta, csak később juttatta őket reprezentatív feladatokhoz (pl.: a Párizsi világkiállítás pannói, 1937).

Nagyobb megbízásokkal elsőként a katolikus egyház látta el őket, a két világháború közötti időszak kultúrpolitikájára jellemzően, így idővel a Római Iskola megjelölés a résztvevő művészektől függetlenül egyre inkább egy elsősorban vallásos tárgyú műveket felvonultató neoklasszicista stílustörekvés megnevezésévé vált.

A mozgalom festő tagjai többek között Aba-Novák Vilmos, Domanovszky Endre, Hincz Gyula, Kontuly Béla, Molnár C. Pál, Patkó Károly, Pátzay Pál, Szőnyi István és Vilt Tibor voltak, de az ösztöndíjas művészek között akadtak olyanok is akik később más területeken, – például a formatervezésben Dózsa Farkas András vagy a műtárgyrestaurálásban Kákay Szabó György – játszottak kiemelkedő szerepet.

Mellettük még írók, költők, zeneszerzők is inspirálódtak a Falconieri Palotában, például Kodály Zoltán, Lukács György és Weöres Sándor. Szerb Antal Utas és holdvilág című regényének(1937) egyik római epizódjában is szerepel az intézmény.

Az ösztöndíjas program azóta teljesen átalakult, de továbbra is évről évre pályázhatnak ide magyar művészek egy-egy hónapra a Nemzeti Kulturális Alap alkotói támogatásának keretében.

Így kaptam én is lehetőséget még 2019-ben, bár a megvalósulás a pandémia miatt az idei év januárjára esett. Korábbi blogbejegyzésekben ezekről az élményekről már beszámoltam, most pedig mutatok pár fotót a rezidensek ezévi kiállításáról, amelyik mindig a nyár folyamán kerül megrendezésre. Az idei kiállítók: Antal Balázs, Boros Viola, Csilléry Orsolya Katalin, Hatházi László András, Imreh Sándor, Könyv Kata, Szőke Gáspár és jómagam voltunk. Az én audiovizuális installációm a S.ongs P.layed Q.uietly in R.ome címet kapta, mely fesményekből, egy digitális nyomatból, egy rajzokból épített objektből és az ösztöndíjas időszak alatt felvett majd utómixelt hanganyagból áll.

Aki augusztus végéig Rómában jár, meg is nézheti a kiállítást a Via Giulia 1-es szám alatt.

Kulcsszavak: