DesignerblogLelkesen hazaérni _ Beszámoló az Illusztrációs Biennáléról

Lelkesen hazaérni _ Beszámoló az Illusztrációs Biennáléról

29. alkalommal rendezték meg a BIBIANA Illusztrációs Biennálét Pozsonyban, amire a Design Campus tervezőgrafikus hallgatói egy közös kirándulás keretében látogattak el oktatóikkal. A rövid, de annál tartalmasabb tanulmányútról Losonczi Szilvia írt beszámolót.

Az első állomásunk a The International House of Art for Children galérája volt. A három szintet befoglaló kiállításon különböző nemzetiségű alkotók könyvillusztrációit tekinthettük meg, köztük a Grand Prix BIB 2023 díjazottakat is. A kiállított munkák alatt elhelyezték a könyveket is, ami szimpatikus kurátori megoldás volt számomra, hiszen a steril felületre helyezett képek máshogyan viselkednek, mint nyomtatásban. De a nézőre is más hatással van, hiszen a könyv tárgyként nemcsak vizuális, hanem taktilis élményt is tud nyújtani. A borító anyagának textúrája és a belívekben található lapok kommunikálnak az alkotásokkal – a kiállításon rengeteg olyan példával találkoztam, ahol az illusztrációk csak ilyen formában kezdtek el igazán élni.

A tipográfiára ugyanez igaz, hiszen a grafikákhoz ízlésesen símuló betűk szintén az összhatás részét képezik, és az olvasói élményt nagyban tudják segíteni. Voltak olyan példák is ugyanakkor, amelyekben az ellenkezője fordult elő, mind a kiadvány formátuma és anyaga, mind a tipográfia és a tördelés nem ért fel a könyvben szereplő képek színvonalához. Általánosságban három csoportra bontható grafikai elrendezés volt a jellemző: a grafikát és szöveget külön oldalra helyező, a szöveget a grafikába futtató/illesztő, valamint a képregényszerű elrendezés.

Különleges élmény volt látni ennyiféle nemzetiségű alkotó munkáját egy térben, sokszor egyáltalán nem volt egyértelmű a szekcióváltás két nemzetiség között, ami üdítően hatott, hiszen ez azt jelenti, hogy adott országokon belül nincsen egy-egy olyan erős stílusbeli irányvonal, amitől nem tudnak (vagy nem akarnak) eltérni az ott alkotó művészek.

Érdekes volt látni azt is, hogy mennyien dolgoznak még analóg technikákkal, vagy használják vegyesen a digitális technikákkal például a festést, kollázst, linómetszést. Alkotóként személy szerint az erősen kontrasztos, aprólékos, részletes, jellemzően monokróm képi ábrázolásnál kötök ki, ha illusztrációról van szó, és bár nagyon megörültem a hasonló szellemiségben dolgozó alkotóknak, mindig lenyűgöznek a különböző megközelítések: a finom, halvány vonalak, a kontúrok nélküli, akár homályos ábrázolások, de az egyszerű, nagyobb színfoltokkal operáló megoldások is inspirálóan hatottak rám.

Ahogy kiértem a kiállítótérből gondolatok cikáztak a fejemben, annyira megteltem színekkel, formákkal, vonalakkal, hogy azt éreztem, azonnal valami alkotásba kellene öntenem őket, kipróbálni rengeteg új felületet, anyagot és eszközt, ami csak a kezem ügyébe akad. Fantasztikus érzés úgy távozni egy kiállításról, hogy meghozza az emberben az alkotókedvet, hirtelen motiváltabb lesz abban, hogy folytassa, amit eddig elkezdett. Sőt, sokkal nagyobb lelkesedéssel, mint korábban.

_Losonczi Szilvia a Design Campus Tervezőgrafika BA hallgatója