DC HírekBúcsúzunk Csíkszentmihályi Pétertől – U. Nagy Gábor megemlékezése

Búcsúzunk Csíkszentmihályi Pétertől – U. Nagy Gábor megemlékezése

Csíkszentmihályi Péter sokaknak mestere, nekünk tanártársunk és talán atyai jóbarátunk is volt, aki odaadó figyelmével, határozott nyugalmával és bölcs derűvel volt jelen minden helyzetben. Belsőépítészként mindvégig az építészet külső-belső egységét képviselte – úgy is, mint a soproni építőművész képzés megalapítója, közel két évtizeden át vezetője és szervezője, és úgy is, mint aki nem restellt vitába szállni saját szakmája kiemelkedő alkotóinak restaurációs törekvéseivel.

Egy 2010-ben kelt levelében így fogalmazott: Álláspontom lényege, hogy egy egy történelmileg kialakult munkaforma és képzési módszer egy megváltozott környezeti (jelen) helyzetben szükségszerűen működésképtelen, anakronisztikus. Mi belsőépítészek ennek a változásnak áldozatai vagyunk, azonban az építészeti minőség, amelyért a létünkre anno szükség volt, továbbra is követel. Nem a hagyományos értelemben vett belsőépítészetet, hanem komplexitást, ami komplex tudással és szervezőkészséggel rendelkező építész, építőművész kompetencia. Vagyis, előre kell mennünk, új, aktuális, működőképes megoldásokat kell keresnünk, nem a múlt vélt szépségeit kell visszavágynunk, s főleg nem visszaállítanunk.

Péterrel 2014-ben kezdtük újragondolni és megfogalmazni az alkalmazott művészeti képzések reményeink szerint megújuló tantervét, s ezen belül egy nyitott szemléletű építőművészet alapképzést a szervesen ráépülő mesterszintű építőművész és belsőépítész specializációval. 2017-től bár egyelőre csak az építőművész tantervek reformjában, de több mindent meg is valósítottunk ebből. Köszönhetően annak a strukturális és progresszív látásmódnak, amit Péter képviselt.

Ezek után már nem is volt meglepő, hogy szinte első pillanatától kezdve a pártolója és szurkolója volt az új győri design fakultás létrejöttének. Jó két és fél éve, még az új design szakok indulása előtt írta az alábbiakat, áttanulmányozva az új tanterveinket:

Amikor egy új tanterv kerül a látótérbe, nem tudok elvonatkoztatni a múlt tapasztalataitól, a korábbi képzéseket létrehozó szándékoktól és szabályzóktól, és főleg nem a saját, ezekkel kapcsolatos állásfoglalásomtól. Anno a MAB szentesítette (mintegy húsz évvel ezelőtt) a szakokra vonatkozó kimeneti követelményeket, komoly viták és egyezkedések eredményeként. Az akkori állapotoknak megfelelt ugyan, de mára, úgy gondolom, idejét múlta. Álláspontom akkor is az volt, hogy a BA szinten általános művészeti és elméleti alapképzést kellene biztosítani, nemcsak a választott szak, hanem a rokonszakoknak is megfeleltetve, lehetőséget adva a szakok közötti átjárhatóságra, illetve az eltérő MA szakok könnyebb felvételére, mi több, akár két vagy három MA képesítés megszerzésére. Tehát, ilyen nézőpontból viszonyulok a jelen tantervhez is. A képzési koncepció rendkívül nagy szabadságot ígér a napjaink és a jövő hallgatóinak – látókör, tevékenységi terület és alkotói részvétel vonatkozásában. Ez nagyon értékes, korszerű és hiánypótló. A tantervi háló a szakokra érvényes képzési követelmények megtartása mellet lehetőséget teremt a képzési tartalmak bizonyos szintű integrációjára, illetve a három szaknak együttműködést biztosít a párhuzamos vagy közös projektek szervezésében, megoldásában. Végre, nagyon jó! – Megnyugtató visszajelzés volt egy életművében hiteles, iskolaépítő mestertől.

Gyakori, hogy a dolgok lényege, jelentése és jelentősége a hiányukkor tárul fel, válik nyilvánvalóvá. Így van ez akkor is, ha valaki elmegy közülünk, mint most, mikor a gyász érzésével és megélésével együtt megelevenedik mindaz, amit Péter személye adott nekünk – barátainak, tanítványainak – az életünkhöz munícióként.


_Csíkszentmihályi Péter (1941. szeptember 11. – 2023. augusztus 1.) belsőépítész, formatervező, az MTA doktora, egyetemi tanár, docens (Nyugat-Magyarországi Egyetem, Magyar Iparművészeti Főiskola). 1991–1993 között a Magyar Iparművészeti Főiskola rektora volt.

Kulcsszavak: