DC OktatásAz együtt alkotás öröme – Beszámoló a Design Campus művésztelepéről

Az együtt alkotás öröme – Beszámoló a Design Campus művésztelepéről

A Design Campus nyári művésztelepének két fő eredménye volt: egyfelől a hallgatók kizökkentek az egyetemen használt, döntően alkalmazott művészeti megoldásokból, helyette autonóm projekteken dolgoztak. Másrészt az önálló gondolkodás és projektalkotás lépéseit is gyakorolhatták, hiszen a telepen pályázati úton vehettek részt, aminek része volt a portfólió, egy műleírás és az eszközigény leadása. A hallgatók saját maguk osztották be az idejüket, építették a kiállítást, a végén pedig közönség előtt beszélhettek munkáikról – olyan szituációk ezek, amikkel a későbbiekben rendszeresen találkozni fognak tervezői praxisuk során. Krizbai Gergely – Krizbo, a művésztelep ötletgazdájának és szervezőjének beszámolója következik.

Lyka Károly művészettörténész, aki 1920 és 1921 között a Képzőművészeti Főiskola igazgatója, majd 1921 és 1922 között rektora volt, számos oktatási reformot hajtott végre, a művészképzés alapjaiban újult meg ebben az időszakban. Lyka – Réti Istvánnal egyetértésben – kötelezővé tette a hallgatóknak a nyári művésztelepeken való részvételt. Nagy akadályt jelentett azonban, hogy Nagybánya a trianoni diktátum után Romániához került, ezért csak igen körülményesen volt megközelíthető. Emiatt a fiatal művészek – immár az új országhatárokon belül – új helyszíneket kerestek, köztük 1926-ban elindult a nagybányai szellemiséget tudatosan folytató szentendrei telep is.

Az alapítók, a nyolc Réti-tanítvány hatalmas fotója ma is ott függ a telep „művészbejárójával” szemben, a ma Szentendrei Régi Művésztelepként ismert helyszínen. Ez a művésztelep tette fel Szentendrét a magyarországi művészettörténet térképére, és indította el azt a közel százéves történetet, amelynek része volt Barcsay Jenő, Czóbel Béla, Vajda Lajos, Korniss Dezső, Deim Pál később pedig a Vajda Lajos Stúdió, az A. E. Bizottság zenekar és a nyolcvanas évek progresszív dadaista mozgalmai. Ebbe a kulturális mezőbe látogattunk el immár második éve a Design Campusszal, hogy egy hétig a Régi Művésztelepen dolgozzunk.

Idén, csatlakozva a Madách-évhez, az Ember Tragédiája határozta meg a tematikát, de a pályázati kiírásban ennél konkrétabb irányt nem jelöltünk meg, a résztvevők saját, egyéni perspektívájukból vizsgálták a témát. Habár az elkészült alkotások igencsak különböznek egymástól, a tanulságok egy irányba mutatnak. A művésztelep rávilágított arra, hogy egyre kevesebb a lehetőség a fókuszált, autonóm munkára, miközben minden alkotó elemi érdeke, hogy a piacról ismert megoldások mellett egyedi hangvételű munkákat is létre tudjon hozni. Különösen annak fényében fontos ez, hogy a mesterséges intelligencia segítségével már végtelen számban generálható művészi alkotások, az egyéni, személyes hang kialakítása az egyik – ha nem az egyetlen – mód arra, hogy az alkotók érvényes alternatívát nyújthassanak a generatív eszközökkel létrehozott kép-áradattal szemben. A művésztelep olyan, a napi tervezői rutinban elfelejtődő érzéseket ébresztett fel bennünk, mint az őszinte lelkesedés, a pozitív nyitás az autonóm alkotófolyamat felé és az (általánosságban is) inspiráló közös munka, az együtt alkotás öröme.

_A művésztelep résztvevői: Alpár Boróka, Kovács Luca Vanda, Krizbai Gergely – Krizbo, Losonczi Szilva, Turay Nikolett, Tóth Antónia Laura, Török Norbert.

_A kiállítás 2023. szeptember 15-ig megtekinthető a MANK Galéria Jeges Ernő műtermében (Szentendre, Bogdányi u. 51) hétköznaponként 9:00 és 17:00 óra között.

_A művésztelepet a Petőfi Kulturális Ügynökség keretei között működő MANK (Magyar Alkotóművészeti Nonprofit Kft.) támogatta. A hallgatók étkeztetését a Dorothea Étterem biztosította. A megnyitó borairól a Kőhegybor gondoskodott. A művésztelepen a Vinczemill papírjait használtuk.

Kulcsszavak: