A formaalkotás eltérő szintjei – Bepillantás a Plasztika kipakolásba

„A kortárs világunkba való belépés a jól működő érzékszerveinken keresztül lehetséges, ezért a kurzus is az érzékszervek tanulmányozásával indul.” – mutat rá Soltra E. Tamás a Plasztika és formatanulmányok c. kurzus fontosságára. Többröl van itt szó tehát, mint formákról: a félévről félévre egymásra épülő kurzusok során a hallgatók gipsszel, agyaggal, papírral és egyéb szabadon választható anyagokkal kísérletezhetnek, aminek a végén nemcsak alkotói készségük, hanem látásmódjuk is gazdagodik. A kipakolás képei mellé Soltra E. Tamás gondolatait közöljük.

A plasztikai képzés során a hallgatók karakterüknek megfelelő ütemben ismerhetik meg a forma- és téralkotás eltérő szintjeit, ahol a hagyományos technikák kiegészülnek az anyagok fizikai, kémiai, filozófiai tulajdonságainak mai értelmezésével. A téralakítás tanulmányát a legnagyobb térfogat irányába törekvő kristályok világával indítjuk, de vizsgálat tárgyát képezi az emberi kéz és működése, fizikai erőkifejtéstől a bábozásig, vagy az emberi fej anatómiai felépítése a portrén keresztül a maszkokig.

Az alapozást követően a hallgatók megismerhetik a torzó kortárs fogalmát, amit kiegészíthetnek a „látva boncolás” képességével a rovar, az ember és a szakmatorzó tanulmányán keresztül. A feltáruló külső és belső vázmerevítéses rendszerek a leendő vázlatok és tervezések kiindulási pontjai lehetnek, a kurzuson gyűjtött tapasztalatok egyúttal segítséget nyújthatnak a jövőben olyan tervezői döntéshelyzetekben, mint a megfelelő szerkezet, a szükséges anyagvastagság és csomópontok kiválasztása. Végül a szakmatorzó következik, ami lehetőséget kínál a jövőbe irányuló „formajóslatok” megvalósítására a szerves növekedés elvének értelmezésén keresztül.