Hendikep

Hat évvel ezelőtt, 2015. szeptember 25-én fogadta el az ENSZ Közgyűlése 70/1. számú határozatát „Világunk átalakítása – a fenntartható fejlődés 2030-ig megvalósítandó programja” címmel. A 193 ország által aláírt dokumentum preambuluma így fogalmaz: „Elhatároztuk, hogy felszabadítjuk az emberiséget a szegénység és a nélkülözés zsarnoksága alól, valamint, hogy meggyógyítjuk és megóvjuk bolygónkat.” A 2015 után elindult fejlesztési menetrend 17 fenntartható fejlődési cél, valamint a hozzájuk tartozó 169 célkitűzés és 232 mutató egymással összekapcsolt gyűjteménye.

Fontos itt idézni a 17 megfogalmazott célt: „A szegénység felszámolása”, „Az éhezés megszüntetése”, „Jó egészség és jó közérzet”, „Nemek közötti egyenlőség”, „Minőségi oktatás”, „Tiszta víz és higiénia”, „Megfizethető és tiszta energia”, „Tisztességes munka és gazdasági növekedés”, „Innováció és jó infrastruktúra”, „Az egyenlőtlenség csökkentése”, „Fenntartható városok és közösségek”, „Felelős fogyasztás és termelés”, „Fellépés az éghajlatváltozás ellen”, „A víz alatti élet megóvása”, „Fenntartható földhasználat”, „Béke, igazságosság” és végül „Partnerség a fenntartható fejlődésért”.
A mintegy 60 oldalas, angol nyelvű dokumentumban egyetlen helyen sem szerepel az a szó, hogy „művészet”, nem található benne a „design”, az „építészet”, a „formatervezés” vagy a „grafika” és a „zene” sem. Míg a „fenntartható” szó százkilencvenhatszor, addig a „kreatív” kétszer, az „egyetem” pedig mindössze egyszer olvasható. Ha nem tudnám, hogy bürokraták fogalmazták, azt kellene most mondanom designerként – kis hátránnyal kezdünk…