Jože Plečnik – a szék
Amikor nekiveselkedek a példák közé beemelhető építészek névsorát összeállítani, Plečnik az az építész, aki soron kívül, elsőként kerül a listára. Ez nem is lehet kérdés. Kevesen vannak, akikben annyi költőiség, festőiség, tárgyalakítási készség egyesült volna, mint benne.
És egyébként is: ő már jó ideje közeli ismerősünk. Az RKK (Részletképzés és kompozíció c. kurzus a BME Középülettervezési Tanszékén) 2015-ös őszi félévében mentorunknak választottuk. Akkor kerültünk közeli ismeretségbe.
Az év derekán Budapestre látogatott. A Műcsarnokban adott találkát (Jože Plečnik (1872–1957) A karszti ember 2015. augusztus 12. – szeptember 27., szöveggyűjtemény).
Két közeli ismerője segítette az egész délutánt kitöltő beszélgetést. A díszlet is mesés volt: a bal hátsó terembe invitáltak bennünket. A padozaton Ljubljana légifotója feszült. Sárga pöttyök jelölték Plečnik épületeit, emlékműveit, mérnöki alkotásait. Ezt kiegészítettük színes szalagokkal, kifeszítve őket a fontos, Plečnik által kiemelten kezelt városi tengelyekre. Így díszítve a teret, körberakott székeken ülve indult a beszélgetés. Hadik András és Pazár Béla voltak összekötőink. Néha felálltunk és az épp szóban forgó mű kiállított tablói elé vonulva merültünk el a részletekben. Sok épület, belsőépítészeti kialakítás, bútor került terítékre. És sok más építészt is megemlítettek vendéglátóink. Kaptunk útravalót bőven!
Nagyon megható volt a Műcsarnok vezetőségének gesztusa! Befogadtak bennünket, segítettek a berendezésben és szabad mozgást biztosítottak! Köszönet érte így utólag is!
Meghatározó órák voltak!
Megismerni persze nem lehet ennyi idő alatt az életművet – még listázni sem az alkotásokat. De az bizonyos, hogy az érdeklődést megalapozta, és azóta bármikor szembetalálkozunk, mindig lángra kap a szenvedély, a vágy: minél több réteget megismerni, megérteni. Ilyen lehetőség lett volna a német kollégáimmal tervezett kirándulás Ljubljanába, 2020. június 3–14. között. De a pandémia elmosta. Ezzel a gondolattal (ténnyel) persze nem bírtam azonosulni. Nem tudtam elfogadni ezt a veszteséget. Reakcióm az alábbi idézetből visszaolvasható:
„Nehezen fogadom el a ljubljanai kirándulás törlését. Számítottam rá! Beépítettem nyári programjaim, feladataim körébe. Talán nem meglepő a döntésem, mely szerint mégis utazunk! Virtuálisan! Napról napra építjük fel a kirándulásokat. Számomra a központi téma Plečnik építészete. Ezért örültem nagyon az ötletnek, Ljubljana megismerésének. Plečnik kiváló építész! Életműve, melynek jelentős hányada kapcsolódik Ljubljanához, régóta az érdeklődésem középpontjában van. Ez az, ami mozgat. Megpróbálom tehát ezt a 12 napot úgy szervezni, hogy ott is legyünk – miközben ki-ki a saját napirendjét tudja követni. Nem lesznek megterhelő napjaink. Eleve kényelmes, nyugodt sétákat terveztem. Naponta két, három házzal! Ott viszont alaposan körülnézve! Írásban, rajzban rögzítve az élményeket. És utána fotózás!”
Az idézet az online utazás 12 napját rögzítő napló első két bekezdése (napló a szöveggyűjteményben!)
Egyetlen tárgyat emelek most ki! Azt a széket, melyet a ljubljanai Vzajemna biztosító társaság (ma Triglav Biztosítótársaság) épülete 1928 és 1929 között készült terveinek részeként konstruált.
Mestermű!
A digitális utazás felfedezettjeinek egyike. Nálam azóta sztár! Forgatva a tárgyat, és nézve az újragyártás kimért, precíz folyamatát, a végeredmény egyre inkább megbonthatatlan egységgé válik. Bárhonnan tekintünk rá, ugyanazzal a magabiztos látvánnyal szembesülünk. Az összerakás tudatos és a végletekig kifinomult. A formák kiérleltek. A részletek gondosan mintázottak. Gyakran méricskélem az engem megelőző személygépkocsik karosszériáit, a hátsó sárvédők, ablak, csomagtartó, lámpatestek térbeliségét. És gyakran arra a következtetésre jutok, hogy elkapkodták a térbeli alakítást. Az előzés, vagy kanyarodás során az előttem beforduló forma a változó nézőpontokból néha megdöbbentően furcsa alakzatot mutat. Idegen, a frontális nézettől merőben eltérő karakterek villannak fel. Az a bizonyos egységesség, a tárgy látványának megbonthatatlansága sérül! Egy-egy irányból erősen torznak hat. Hát Plečnik székénél ez bizonyosan nem fordul elő. Itt minden nézet „azonos”. Mindenünnen egyenrangú a kép! Egyforma a mozgás, a dinamika, a lágyság. És azt mondják, kényelmes!
Az újragyártás folyamatát is végignézhetjük:
A ház, melybe a szék terveződik, üzlet és lakóház. Földszintjén, első emeletén irodákkal, üzletekkel, a felsőbb emeleteken lakásokkal. Kialakításában jellegzetes Plečnik mű: igényesen, szépen formált kő és tégla homlokzat, arányos osztásrenddel, téglából rakott köroszlopokkal, erőteljes kő párkányokkal, konzolokkal, balusztrádokkal, és szellemes alaprajzi struktúrával. Bejárat a lemetszett sarkon, mögötte a hegyesszögű sarkot közömbösítő kör alaprajzú előtér, majd trapéz alakú lépcsőház. A biztosítótársaság központi épülete. Hazai kőből, hazai téglából, a legjobb szlovén iparosok munkájával. 1930-at írunk. A második ütemet Plečnik tanítványa, France Tomažič tervezte, aki a Mester megbízottjaként már a sarokház tervezésében is részt vállalt.
A második ütem 1936-ban készült el. A belső udvar visszafogott, egyszerű formálása, anyaghasználata a két ütemet odabentről nézve teljes mértékig összekapcsolja, szemben az utcai homlokzatokkal, melyek karakterei erősen eltérnek egymástól.
A kép forrása: https://www.plecnik-chair.com/en/vzajemna-1928/
