DesignerblogMycelium design

Mycelium design

A korai COVID lezárások alatt egy Teams távórán találkoztam először a mycelium design kifejezéssel, amikor Lengyel Tamás Intermedia hallgató a Magyar Képzőművészeti Egyetemen ezt a témát említette, majd amikor a Bioart és mikoművészet dolgozatában a gombafonál művészeti alkalmazását és abban betöltött lehetséges szerepét vizsgálta. Először azt gondoltam, ez – a mycelium design – egy lufi, egy pillanatnyi trend a kortárs design és művészeti világban, mert annyira bizarrnak tűnt. Azt gondoltam, ez a dolog is valahol a fa-ölelés kategóriájába esik és leginkább annak jó, aki csinálja, de a szakirodalmak azóta is egyre szaporodó számát már nem tudtam ignorálni.

Ma a mycelium design kifejezésre közel hatmillió Google találat érkezik. A Google Trends-en a mycelium kifejezés folyamatos, lassú népszerűség-növekedést mutat (azzal együtt, hogy a mycelium wallet adja ezek egy részét, aminek nem sok köze van az élő gombafonálhoz):

2021-ben a mycelium design lassan egy évtizede valami, egy design/művészeti/építészeti/világmegváltási trend, egy újfajta tárgyalkotási és gondolkozási mód. Bizonyos források az építészet, a tárgyalkotás, a divat, a csomagolás megváltását várják tőle, mások már szabadalmakkal védet termékcsaládot fejlesztettek a gombafonállal, bizonyos designerek pedig már régen belevágtak a kísérletezésbe, hogy igazán újszerű látvány (és szag-?) világgal gazdagítsák a művészet- és designtörténetet, majd hogy aztán kiábrándulva a művészetből a Hermes-nek szállítsanak gombából növesztett műbőrt:

 

 

Rendben, de mi az a mycelium design?

Gombafonál növesztése valamilyen – tipikusan cellulóz alapú – táptalajon. A gomba – amit mi általában annak hívunk – valójában a gomba élőlény szaporodó teste. Maga a szervezet tipikusan a föld alatt található kiterjedt, “összegabalyodott”, fehérje alapú fonál formájában. A mycelium-designerek – ha szabad őket így hívni – ezt a fonál-szerkezetet használják természetes ragasztó anyagként és szövetnek át változatos formájú és állagú táptalajokat.

 

 

Ezek után – még a szaporodó test kifejlődése előtt, általában hőkezeléssel, megállítják a konglomerátum további fejlődését és kész a mycelium design tágy/épület/bútor/valami. A végeredmény állaga, jellege, színe nagyban függ az alkalmazott gombafajtól (tipikusak laska, vagy pecsétviaszgomba, esetleg tapló), a táptalajtól és a növesztés körülményeitől.

A mycelium design tehát egyfajta tárgynövesztési forma. Mintha az ember a szobavirágát locsolná és nézné büszkeséggel a lassú növekedését – és valóban, van hasonlóság az érzésben.

Még amikor – lassan már néhány éve – azt gondoltam, hogy ez egy lufi – rettenetesen el voltam késve már a kétkedéssel is – szerettem volna közelebbről megnézni, kipróbálni ezt a dolgot. A Design Campus indulása adott végül alkalmat ehhez. Az elmúlt két hónapban volt alkalmunk a hallgatókkal kipróbálni a mycelium design első lépéseit és – egyelőre nagyon alapvető szinten – de működni látszik. Az előállított laska és pecsétviaszgomba tégláink egyelőre inkább hasonlítanak az ősember építőelemeihez, mint az említett Hermes táskához, valószínűleg az értékük is hasonló. De folytatjuk a kísérleteket. A növesztés folyamata biztonságos, házi körülmények között managelhető és olcsó – valamint élvezetes. A kész tárgyaknak – kiszárításuk után – nincs erős szaguk.

A mycelium design egy közösségi kutatás is – ha valakinek csatlakozni támad kedve, esetleg sokkal előbbre tart nálunk és szívesen megosztaná a tapasztalatait, kérem, keressen.

A Design Campuson a kutatásban részt vevő oktatók és hallgatók: Andrási Edina, Herczeg Tamás, Lepsényi Imre és Czibik Bence, Barna Sarolta, Ézsöl Bettina, Marton Bálint, Máj Szabolcs, Mosolygó Levente, Rovó Balázs, Varga Luca.

 

A képek forrása: 1, 2, 3